Szombaton idegenben léptünk pályára a MAFC ellen, ahol 107–73-as vereséget szenvedtünk. Az eredménytől függetlenül több olyan dolog is történt, ami örömet adhatott nekünk, szurkolóknak, és magának a csapatnak is. Dorde Pantelic, szerb légiósunk bemutatkozott csapatunkban. 21 játékperc alatt 11 pontot szerzett és 5 lepattanót is jegyzett ezalatt. Reméljük a percek és a fontosabb mutatók is egyre nagyobb számban fognak növekedni. Mindenesetre üdv nálunk, Dorde!
A másik pozitív történése ennek a mérkőzésnek, hogy Sebők Bandi hosszú sérülése után visszatért a pályára. Mivel egy hosszú és súlyos sérülésből jött vissza, ezért a fokozatosság nagyon fontos az ő esetében. Az U21-es csapatunkban már játszott mérkőzést a visszatérése óta, de a felnőtt bajnokság más kávéház. Ennek megfelelően elsőre 16 perc jutott neki és ezt 7 ponttal hálálta meg. Mivel egy hosszú, nehéz és sokszor fájdalmas úton kellett végigmennie, ezért mindenképp fontosnak tartottuk, hogy ő mesélje el, miként élte meg az elmúlt időszakot.
Mikor sérültél le pontosan? Mi történt?
A tavalyi szezonban hétközben edzőmeccset játszottunk a válogatott szünetben Kecskemét ellen (2025. február 19.), ahol a második negyedben emlékeim szerint egy betörés közben hátulról kaptam egy lökést, miközben meg akartam állni.
Mi volt az első reakciód, mikor kiderült, mekkora a baj?
Amikor a földön feküdtem, már sejtettem, hogy nagy a baj, mivel nemigen volt még ekkora fájdalmam pályafutásom során.
Mikor érezted először, hogy ez nem egy átlagos sérülés?
Igazából egyből éreztem, sajnos a pattanást is, bármilyen sérülésem volt eddig, minden esetben a saját lábamon lementem, de itt kellett 2-3 perc, hogy összeszedjem magam csak arra, hogy egyáltalán le tudjanak vinni a pályáról.
Az orvosok mit mondtak?
Pár nappal később el is vittek MR-re, amiből egyértelműen kiderült, hogy keresztszalag-szakadásom van, de a meniscusomnak nem esett baja, ami ilyenkor fontos.
A fizikai fájdalom után mi volt a legnehezebb?
Szerintem nem is a fizikai fájdalom a legnehezebb ebben az egészben, hanem a mentális része, ezt feldolgozni, megemészteni, illetve a hitet tartani magában az embernek, így ezeket mondanám legnehezebbnek.
Mi volt a mélypont, ameddig a pálya szélére kényszerültél?
Gyorsan tudatosítottam magamban, hogy mi a célom, így ha volt is mélypont, az még a műtét utáni első pár hétben volt, amikor sok időm volt esténként túlgondolni a dolgokat, hiszen nem nagyon tudtam aludni.
Milyen reakciót kaptál a csapattól, vezetőségtől?
Biztosítottak arról, hogy számítanak rám a következő szezonban, ami nagyon megnyugtató volt, illetve ami nagyon fontos, hogy nem sürgettek, hagyták, hogy akkor térjek vissza, amikor már úgy éreztem, készen állok rá.
Ki volt az, aki a legtöbbet segített ebben az időszakban?
Egyértelműen a szüleimet mondanám, nagyon sokat segítettek nekem, az elejétől a végéig mellettem voltak.
Hogyan alakult a rehabilitáció?
A műtétemet Dr. Tállay András végezte április elején, ami szerencsére nagyon jól sikerült, ezután az első három hónapot otthon, Szolnokon töltöttem, itt Bablinszki Zsolt gyógytornász volt a segítségemre, az alapoktól kezdve vele tanultam meg többek közt újra járni, ezután nyáron Pestre tértem vissza, és a ProBody stúdióban folytattam a rehab következő szakaszát, itt Varró Tina, Schlick-Szabó Luca és Sárga Szabolcs foglalkozott velem nap mint nap, felosztva, akiknek nagyon sokat köszönhetek, hiszen az edzések megtartása mellett mentálisan is segítettek ebben a számomra nehéz időszakban, ott voltak mellettem. Hozzájuk a rehab későbbi időszakában is fordulhattam, ha bármilyen kérdésem volt, de a mai napig is járok hozzájuk alkalmanként. December végén sikeresen átmentem minden teszten, így megkezdhettem a sportágspecifikus egyéni képzéseket, amiket Szolnokon az Evolution Basketball Trainingnél folytattam. A labdás edzéseket Tóth Zoltánnal, az erőnléti/sportágspecifikus mozgásos edzéseket pedig Berkics Máté kezei alatt végeztem. Február elejétől pedig végre visszatérhettem a csapathoz, innen kezdve pedig fokozatosan álltam vissza az edzésekbe.
Jelenleg már minden rendben van? Nem fáj semmi?
A térdemmel semmi probléma nincsen, nyilván a testemnek meg kell szoknia a terhelést, de ez napról napra csak jobb lesz.
Milyen érzés volt ismét együtt melegíteni a társakkal és élesben meccsre készülni?
Egész szezonban velük voltam, az edzések túlnyomó részén, illetve az összes meccsen, de nyilván hatalmas boldogság volt bennem (ha ezt annyira nem is mutattam kifelé).
Hogyan sikerült a MAFC elleni mérkőzés személy szerint neked?
Nem voltak elvárások magammal szemben, őszintén csak annyi érdekelt, hogy végre a pályán lehetek, és újra azt csinálhatom, amiért több mint egy évet dolgoztam, de összességében elsőre szerintem negyedóra játék alatt korrekt visszatérésként tekintek a teljesítményemre.
A mérkőzés óta minden rendben van? Jól reagált a tested a terhelésre?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fáradtam el, ez a kisebb terhelés bőven elég volt elsőre, kisebb izomláz kivételével semmi panaszom nincsen.
Meccs közben ott volt a gondolataidban, hogy kicsit óvatosabb vagy a sérülés miatt?
Az ilyen aggodalmak leküzdésére sokat segített, hogy mentálisan is készültem a visszatérésre, emellett játszottam 3 utánpótlás mérkőzést, ami szintén hozzájárult, hogy semmi kérdés ne legyen bennem.
