Küzdelmes, végig szoros mérkőzést játszottunk Jászberényben, ahol végül a hazai csapat 92–86-ra bizonyult jobbnak. Bár az eredmény végül nem nekünk kedvezett, büszkén mondhatjuk, hogy az idei szezon eddigi legjobb teljesítményét nyújtottuk.
A találkozót Molnár Marci kosara nyitotta, majd Kalmár Viktor duplája érkezett hozzá – ezzel meg is adtuk a mérkőzés alaphangját. Magabiztosan, lendületesen kezdtünk és négy perc elteltével már 12–5-re vezettünk. Ezt az előnyt még sikerült tartani a következő percekben, de a negyed végére a hazaiak visszakapaszkodtak, és 23–23-as döntetlennel zárult az első játékrész. Külön öröm, hogy ez volt az eddigi legponterősebb nyitó etapunk a szezonban, ami jól mutatja, hogy kezd összeállni a támadójátékunk.
A 2. játékrész egy hazai triplával indult, Putz Zalán kezei által, amit hamarosan meg is ismételt, így a JKSE egy kisebb előnyt épített ki. Mi azonban nem estünk össze – tartottuk a tempót, és Vértes Zsombor hárompontosa után egy pontra is felzárkóztunk. A jászságiak egy 6–0-s rohammal újra elhúztak, 38–33-nál már ismét kényelmesebb helyzetben voltak. Az etap hátralévő részében mind a két oldalon jöttek a pontok, így érdemben nem változott a két csapat közti különbség. A nagyszünetre 51–44-es hazai vezetésnél vonultak a csapatok.
A 3. negyed első perceiben kiegyenlített játék folyt, ami persze egyrészről pozitív, mert nem nőtt a hátrányunk, de így közeledni se nagyon tudtunk. Az etap 4. percétől viszont egy kisebb hullámvölgybe kerültünk, amit a JKSE könyörtelenül ki is használt, és 11 pontra növelte előnyét. Szerencsére időben rendeztük a sorokat, így az utolsó felvonásra 69–62-es állásról fordultunk rá.
Az első percekben inkább a szabálytalanságok és büntetők körül forgott a játék, majd Molnár Marci duplája után 71-67-re feljöttünk. A hazaiak megint jól reagáltak, és még mielőtt elolvadt volna előnyük, megrázták magukat és átvették az irányítást. Sajnos érdemben már nem tudtunk közeledni, de hősiesen tartottuk magunkat és nem engedtük el őket. A végeredmény: 92-86.
Ami talán a legfontosabb, hogy a vereség ellenére bőven van mire most büszkének lennünk. Végre látszik, hogy ebben a csapatban tűz van, tartás van, akarat van! Egy erős, rutinos ellenfelet szorongattunk meg és minden labdáért harcoltunk az utolsó pillanatig. Extra megoldások, okos döntések, valódi csapatmunka – ez volt a mi játékunk szombat este. Nem csak fizikálisan, mentálisan is végig bírtuk a nyomást. Molnár Marci nagyot játszott, a mezőny legponterősebb játékosa lett – hatalmas taps jár neki! Védekezésben is szintet léptünk, hiszen a mezőny egyik legjobb játékosát, James Kinney-t sikerült 20 pont alatt tartani, ami eddig csak nekünk sikerült. Ez a meccs megmutatta, hogy mire vagyunk képesek, ha hiszünk magunkban. Jó úton járunk és minden perc közelebb visz ahhoz, hogy kihozzuk magunkból azt, ami valójában bennünk van. Így tovább srácok!
Hajrá, TF!
