Miután a szövetség úgy döntött, 20-0-val a mi javunkra ítéli a hazai találkozót, sorsdöntő, harmadik ütközetre került sor Székesfehérváron. Bár Ivosev hiányában értelemszerűen nem számítottunk esélyesnek, az ő eltiltása legalább tovább pörgött ezzel a meccsel is.
Ezzel együtt nem feltartott kézzel utaztunk, de a győzelmi reményeink idő előtt elszálltak a DKKA otthonában. A kezdeti hárompontos dobálásból nem jöttünk ki jól, Polster gyors 5 pontja mellé mindössze ugyanennyi érkezett a többiektől az első negyedben. 25-10 oda, és érezhető volt az ellenfélen, hogy nem fog visszavenni. A különbség tovább nőtt, igaz, csak fokozatosan, többek között Tichovnak köszönhetően, aki volt, hogy 9 vendég pontot szerzett zsinórban.
A félidőre átlépte a 20-at a differencia, a lényegi kérdések eldőltek, de a különbség a végére így is csaknem megduplázódott. Heimann megszórta magát a fordulás után, de a túloldalon ez több játékosról volt elmondható. Szanyi Bence és Molnár Dániel afférja akár nélkülözhető is lett volna, de sajnos nem maradt el ez sem.
114-76-ra maradtunk alul a párharc harmadik mérkőzésén, a DKKA ezzel biztosan bennmaradt, mi pedig a zöld csoport 2. helyezettje ellen döntünk a piros/zöld csoportos tagságról.
Beák Gábor: Nem volt érzelemmentes mérkőzés. Nehéz szituációban játszottuk le ezt a harmadik meccset. Nyilván ez nekünk egy nagy esély volt azért is, mert így Ivoseveltiltásából még egy találkozót magunk mögött tudhattunk. Mindkét csapat küzdött, nagy lett a különbség, megpróbáltuk megtenni azokat a dolgokat, amikkel hozhatjuk ezt a mérkőzést, de ezt nem sikerült. Jól játszott a Fehérvár. Volt egy kis közjáték, ami egyik csapatnak sem hiányzott.
