TF-BPMÉRKŐZÉS BESZÁMOLÓ
Pedig tragikusan kezdtünk Székesfehérváron, legalábbis védekezésben. Egy félidőre elég, 35 pontot kaptunk az első negyedben, és ez nagyjából meghatározta a meccs alakulását annak ellenére is, hogy mi is szereztünk 25-öt. A félidőre megduplázódott a különbség, de úgy hullámzott a meccs, mint a búzatenger, így a nagyobb hátrányban sem kellett lemondani a győzelmi esélyekről.
Az utóbbi időszakban sokszor fordult elő, hogy kiénekelték a sajtot a szánkból, elfogytunk a végére, nos, ez a tendencia megfordult, és ennek legalább lehet örülni. A második félidőben mi játszottunk fölényben, alig fejeztünk be támadást pont(ok) nélkül, és védekezésben is ritkábban volt okunk a bosszankodásra, egy-egy könnyen becikázó játékos miatt..
A számtalan felzárkózási kísérlet közül a legutolsó kecsegtetett a legnagyobb eséllyel, 1 perccel a vége előtt Heimann triplájával 97-95-re zárkóztunk, sokáig üldöztük az egylabdás különbséget. A fordítás már nem jött össze, 100-95-re maradtunk alul egy tanulságokkal teli mérkőzésen.
Ivosev Tamás sokadszorra is letette a névjegyét, 33 pontot, és 50 VAL-t gyűjtött, Sebők András pedig a szezonban másodszor jutott 20 pont fölé.
Csapatszinten találunk kritikus mutatókat is. Gyengébben tripláztunk, ami visszatérő elem, viszont ennél sokkal súlyosabb gondot okoztak a lepattanók. 46/30 a DKKA-nak, míg ők 14, addig mi 2 második esélyt harcoltunk ki magunknak. Innen nézve konkrétan bravúr a szoros végeredmény, de reméljük a folytatásban nem „innen” kell majd nézelődnünk…
EDZŐI ÉRTÉKELÉS
Túl nagy előnyt adtunk az elején a DKKA-nak. A félidőben megbeszéltük az öltözőben, hogy milyen hibákat követtünk el, felkeményedtünk és visszajöttünk a meccsbe. Próbáltuk utolérni őket a végére, de hoztunk néhány rossz döntést és nem vállaltuk el a dobásokat a végén. A mérkőzés eleji védekezésbeli hibáink megbosszulták magukat, mert már nem maradt időnk fordítani. Húszpontos hátrányt nagyon nehéz ledolgozni.
