Két tény, így mindenekelőtt, amelyek keretében érdemes értelmezni az elmúlt pár hónap eredményét:
- A TF-BP jobban teljesít az alapszakasz második körében
Ha nem is direkt, szándékosan, de valahol mégis érthető módon évek óta jellemző ránk az a tendencia, hogy az alapszakasz végéhez közeledve eredményesebbek tudunk lenni, mint a szezon elején. Nemcsak nevében hiszünk a fiatal tehetségekben, mindig a miénk az egyik legfiatalabb keret, és légióst sem vetettünk be még, annak ellenére, hogy mostanra már igen sokan használnak a piros csoportban is. A fiatal keretnél időbe telik, míg beindulnak az automatizmusok, elhiszik a siker lehetőségét, nem utolsó sorban pedig a fejlődés is tetten érhető. Long story short: jobbá válunk.
- Ilyen mértékű játékosmozgás rendkívüli kihívást jelent
Már a beharangozó cikkekben is értekeztünk róla, hogy az egészséges szint határát súrolja a nyári játékosok cseréje, ami extrém feladatokat ró a szakmai stábra, a vezetőségre, valamint az új játékosokra is, akiknél törvényszerű, hogy időbe telik mire megtalálják a helyüket a csapatban (a pályán, és azon kívül is).
Ezek fényében köszönjük mindenki türelmét, és támogatását!
A fentieket nem magyarázkodásként, nem kifogásként hoztuk fel. Ezen körülmények ellenére is többet reméltünk, sőt, vártunk az őszi idénytől. A folytatásban több kell egyénileg, és csapatszinten is, hogy elérjük a céljainkat, és a szezon végére ne kelljen új, szélsőségesebb célokat állítani..
2/10-es mérleggel az utolsó helyen telelünk, győzelmek számában egyel lemaradva két ellenféltől. Felettük pedig igen sűrű a mezőny. Az első kör alapján kijelenthető, hogy az idei piros csoportban nincs olyan alakulat, amelyik látványosan kilógna lefelé, egész egyszerűen fel kell nőnünk a mezőnyhöz, és felkapaszkodni a középmezőnybe.
A második körben többet játszunk otthon, ettől a faktortól jogosan várhatunk pozitív hozadékot: hazai meccseken 2gy, 3v az idei mérleg, míg idegenben 0/7.
A Jászberényt hosszabbításban gyűrtük le, öröm volt nézni, hogy mindenki bátran, felszabadultan játszik, nem győztük sorolni a jó egyéni teljesítményeket.
Az újonc DKKA ellen pedig a kontroll volt a kulcs. A nehéz helyzetekben is mi reagáltunk jól, megtartottuk az előnyünket, sok esetben ez a hit hiányzott az ősz során, 40 percen keresztül.
A 10 vereségnek nagyjából a fele volt olyan, ahol bizonyos pillanatokban reálisnak tűnt a 2 pont megszerzése, mégis hagytuk, hogy kiénekeljék a bejglit a szánkból. Ennek a folyamatnak megálljt kell parancsolnunk.
Mi fér bele és mi nem? A legnagyobb különbségű vereségünk az első fordulóban született: 109-61 Kaposváron, a bajnokaspiráns otthonában, rutin nélkül. Nincs ezzel semmi gond.
A második legnagyobb különbségű kudarc: 111-82 az Óbudai Kaszások vendégeként. Télre fordulva, már tapasztaltabban, közvetlen rivális ellen tanúsítottunk igen halovány ellenállást. Ez a maximális erőbedobás, és koncentráció mellett nehezen jöhet ki.
A támadójátékunkban van potenciál, a dobott pontok száma a középmezőnybe tartozik, a 30% körül triplázás nem tragikus, de a büntetőzésünkön is tudunk javítani, hogy 70% fölé kússzon tavaszra. 210 gólpasszt osztottunk ki, a legjobb 5 között vagyunk ebben… (Ne beszéljünk már playoutról…-a szerk.)
A gyors játékunkat alaposan megbüntetik, a kapott pontok tekintetében kritikus a helyzet. 4%-kal többet kaptunk a még a második csapathoz képest is. Aligha fér bele a folytatásban.
Reméljük az ünnepi időszak mindenkinek meghitten telt, és a TFAMILY tagjai kipihenten, új lendülettel vágnak bele 2025-be. Számítunk mindenkire, együtt sikerülni fog! Januárban indul a nagyüzem, már 3-án hazai meccs! Hajrá, TF!
