Ugyanis nagyon jó mérkőzést játszottunk a 7. helyért zajló párharc második mérkőzésén. Végül 1 pontos vereséget szenvedtünk, de egyrészt a Vasas otthonában ez teljesen vállalható, másrészt sok pozitívum volt az első felvonáshoz képest. Bár a hazaiak előnye ezúttal is sokáig csak nőtt, olyasfajta rövidzárlat nem volt, mint a korábbi találkozásaink alkalmával. Ezt támasztja alá az is, hogy míg az odavágón futott a Vasas egy 19-0-t, a visszavágón zsinórban 8 szerzett pont volt a leghosszabb széria. Nálunk viszont 13, és éppen ezzel tettük szorossá a végét – csaknem 20 pontról. Az eladott labdákat is sikerült érezhetően csökkentetünk, és több hatékony egyéni teljesítmény is született, mint a Ludovikán.
Egy szó, mint száz: pár nap alatt tudtunk javítani a hibákon, csiszolni a játékon, és ez az egész szezon egyik meghatározó jelensége. Erre hívtuk fel a figyelmet például a bajnok Pécs elleni rájátszás párharcnál is (ahol a pontkülönbség nem számított), majdnem 3. meccsre kényszerítettük őket – egy sima első meccs után.
Egyébként érdekes, hogy az alapszakaszban is érzékelhető volt: ha nyerni talán nem is, a legjobb játékokat, félidőket, éppen a „nagy” csapatok ellen játszottuk, és ebből mindenképp merítenünk kell. A social média is épp a Pécs elleni akcióktól volt a leghangosabb idén…
A következő lépés az lehet, hogy ezeket a bravúrgyőzelmeket be tudjuk húzni a drámai vereségek helyett (MAFC, Vasas, stb.), illetve, hogy ezt a tudást érvényesítsük a gyengébb csapatok ellen is, és a „kötelezőknél” ne legyen kérdés.
Csapatszinten a számokban is visszaköszönt a gyors támadójáték. Sok támadásvezetés, magas mezőnykísérlet szám, és a legegyértelműbb: rengeteg dobott, (sajnos) még több kapott pont. Jó triplázásunk sokszor ért győzelmet, lepattanózásban a piros csoport átlagát hoztuk. Kár lenne szépíteni, egy mutatóban viszont lefelé lógtunk ki: eladott labdák. Már tavaly is kritikus volt, és persze részint a gyors játékunk eredményezi, részint viszont ki nem kényszerített hibák vezettek a 20 körül átlagos értékhez. Kompenzálandó, minden elszórt lasztira jutott 1 gólpassz is!
Karosi érkezésével picit átrendeződtek az egyéni statok is, de szerencsére a „jó csapat” irányába. Geri, ahogy azt vártuk is stabilan 10 pont fölött átlagolt, az ő szerepvállalása viszont tényleg csak minimálisan vetette vissza a többi húzóember számait az elmúlt szezonhoz képest: Dancsecs, Anda, Kelenföldi, Szántó. (Sőt, utóbbi VAL-átlaga még emelkedett is pár tizedet a többiekkel ellentétben.)
A szezon legjobbja ezúttal is kétségkívül Dancsecs András. 18,4 pontot átlagolt, legjobb napját a Cegléd ellen fogta ki (27 pont, 44 VAL). A rájátszásban még jobb hatékonysággal dobta a hármasait, 37%-kal célzott távolról. A teljes szezont vizsgálva a piros csoport ranglistáiban 5. helyen végzett pontszámban, gólpasszban pedig a 8. legerősebb játékos volt.
És, ha már 8., ez lett a mi végső helyezésünk is a 2023/24-es szezonban! Hogy ezt miként értékeljük? Döntsék el Önök, illetve hamarosan közöljük Beák Gábor vezetőedző szezonértékelését is! Hajrá, TF!
