Beák Gábor és Nagy Bálint első közös szezonját zárta le edzőpárosként. Amellett, hogy rengeteg nehézséggel néztek szembe, rengeteget is tanultak az évadból, és már a következő évadot tervezik. Évzáró interjúnkban kitértünk az osztályozós párharcra és a hétvégi U20-as döntőre is.
Gabi, személyedben új vezetőedzővel indítottuk a szezont, a megszokáshoz pedig gondolom, szükség volt némi időre. Milyen folyamatok játszódtak le a csapat körül a szezon kezdetén?
Beák Gábor: Nyilván nekem is új volt ez a történet, hiszen az én szerepem teljesen más volt a játékosok szemszögéből. Játszottunk ugyan együtt és én feleltem az erőnlétükért, de ez most egy attól teljesen eltérő szituáció volt, amit mindenkinek meg kellett tanulni kezelni.
Bálint nagyon sokat segített, hogy kialakulhasson ez az új kapcsolatrendszer. Egy évvel korábban Vladóval (Vlaski Vladimir – a szerk.) elindultunk egy irányba, ezt semmiképpen sem szerettük volna folytatni. Szerintünk fontos hosszú távban gondolkodni, a tehetségeinkkel foglalkozni. Az előző szezonban erre nem fektetett túl nagy hangsúlyt az akkori vezetőedző, így vissza kellett térnünk a korábbi útra. Emellett szükség volt egy reális célkitűzésre is, aminek a rájátszásba kerülést jelöltük meg. Ehhez azonban a fiatalok mellett az idősebb játékosoktól is szükség lett volna megfelelő szerepvállalásra.
Pontosan milyen szerepet szántatok nekik, a rutinosabb játékosoknak?
Beák Gábor: Egyrészt nyilván nekik kellett volna vezetni a csapatot, másrészt viszont azt is vártuk tőlük, hogy helyzetbe hozzák, segítsék a fiatalokat és megteremtsék annak az alapjait, hogy csapatként működhessünk együtt. Sajnos sem a csapatkapitányunk, sem a rutinos centerünk, aki szezon közben távozott is, nem volt képes ezt hosszabb távon megoldani. Timkó Norbi sajnos tévesen felismerte, hogy úgy is meghatározó játékosa lehet a csapatnak, ha nem végzi el 100 százalékkal a kiadott munkát. Ez pedig nagyon rossz példa a fiataljaink számára, így nem lehetett csapatot építeni.
Nagy Bálint: Még ilyen nehézségek közepette is nagyon sokáig megvolt a reális esélyünk a legjobb nyolcba kerülésre. Hiába nyertünk azonban meccseket, mindig jött egy-egy olyan kijózanító pofon, amikor nagyon mélyre kerültünk. Egy-egy rossz negyed vagy félidő túlságosan kihatott a csapat játékára. Persze, szerencsénk is volt, mert ekkor még nem tizedelt meg bennünket a járvány és a sérülések. Így folyamatosan játékban voltunk, ami előnyt jelentett olyan közvetlen riválisok ellen, akiknek kellett meccset halasztani és kiestek a ritmusból.
Beák Gábor: Próbáltuk tartani magunkat a szövetség irányelvéhez, hogy a lehető legtöbb meccset játsszunk le halasztás nélkül, a megfelelő ütemben. Megvolt a folyamatosság, ugyanakkor egy idő után mi sem tudtunk teljes kerettel kiállni. Én is éreztem a kijózanító pofonokat. Nem egy PVSK elleni vereségre gondolunk most, hanem, amikor úgy gondoltuk, hogy egy élcsapattal is szoros mérkőzést játszhatunk, de láttuk, mekkora a különbség.
Hogy látjátok: miért nem tudtuk elérni a kitűzött célt?
Beák Gábor: Sajnos összejöttek a dolgok. Játékosok kiesésével egyidőben jöttek elő a már említett problémák, és nem tudtunk csapatként játszani. Ezekben a pillanatokban lett volna szükség a rutinosabbak karizmatikus szerepére, de ebben sajnos nem tudtak a csapat élére állni.
Nagy Bálint: Ráadásul amikor kilábaltunk volna ebből a rossz szériából, akkor jött a Baja és a Nagykőrös elleni hosszabbításos vereség. Ekkor már Timkó Norbi nem volt velünk, amivel a játék és a csapaton belüli hangulat is sokat változott. Úgy érzem, hogy ha nem próbálunk meg változtatni, akkor ezek sima vereségek lettek volna – viszont, ha korábban lépjük meg ezeket, akkor lehet, hogy most más témában beszélgetnénk.
Beák Gábor: Ebben a rossz sorozatban érkeztünk meg a Hepp Kupa Négyes Döntőjébe. Szerkezetet és stratégiát is váltottunk erre a hétvégére, és a BKG, majd az Újpest ellen is kvázi esélytelenként meccsben voltunk. Csík Ricsi kiugrott vállal játszott, Somogyfoki Peti megsérült, Kutrovich Bence nem is volt bevethető – ezek fényében még negyedik helyezettként is extra hétvégét hoztunk, és lelkileg profitálhattunk is volna belőle. A soron következő bajnokikon azonban fizikálisan nem voltunk rendben, és utána már nem a saját kezünkben volt a sorsunk.
A szezon közben igazoltuk le Nagy Szabolcsot, aki gyakorlatilag kétharmad szezon alatt eljutott oda, hogy ő lesz a TF következő csapatkapitánya. Mit adott ő a csapatnak idén?
Beák Gábor: Mindig intelligens játékosnak tartottam. Találkoztunk vele kapcsolatban negatív véleményekkel is, de ezeket nem tudom hová tenni. Szabi racionális ember, aki, ha tudja a célt, akkor mindent meg is tesz érte. Korábbi klubjában nem volt motivált, itt viszont küzdhet a rájátszásért és mellette intelligens fiatalokat vezethet a pályán. Szerencsére velük is megtalálta a közös hangot és láthatóan felnéznek rá. Amikor beszélgettünk vele a csapatkapitányi posztról, megtiszteltetésnek vette a felkérést. Látjuk rajta, hogy ő nem elvárja, hanem kiharcolja, hogy kövessék a játékosok.
Nagy Bálint: Nyilván látták már játszani a fiatalok a Kaszásoknál, illetve Szabi is a Corvinusra járt, ahogy most a csapatból többen is. Már idén év közben sokszor úgy viselkedett, mintha rajta lenne a képzeletbeli karszalag. Ő volt Gabi szóvivője a pályán, irányította a csapatot és érezni lehetett rajta, hogy alkalmas lesz Kerkai Áki távozása után erre a posztra.
Térjünk rá egy kicsit a purgatóriumra, az osztályozóra. Az első, vesztes meccs után mennyire volt ott a fejekben, hogy meglehet a kiesés?
Nagy Bálint: Régóta lehetett sejteni, hogy az MTK-val fogunk kezdeni, az utolsó fordulókban csoda kategóriájú eredmények kellettek volna, hogy máshogy alakuljon. Nem lenézve az MTK-t, nekem meg sem fordult a fejemben, hogy az első meccsen kikaphatunk. A két bajnoki mérkőzést simán nyertük, a fiatalokkal kivertük őket a Hepp Kupából – ezek nagyon egyfelé mutató jelek voltak. Aztán az osztályozón rossz spirálba kerültünk, kaptunk három triplát, aztán már nem tudtunk fordítani. Azt gondolom, azt a találkozót sokkal inkább mi veszítettük el, és meggyőződésem, hogy ha van két-három perc még vissza, akkor fordítani tudunk. Épp emiatt nem voltak kétségeim a bentmaradást illetően.
Beák Gábor: Az első összecsapáson jött a „szokásos” lelki törés, amivel sok mérkőzést vesztettünk el a szezonban. Nem tudtuk megtartani az előnyt, nem hoztunk jó döntéseket a végén. Ez a fiatalságunknak is köszönhető, de itt is hiányzott az idősebb játékosok kulcsteljesítménye.
Nagy Bálint: Az első és a második meccs között kicsit átalakítottuk a videózást. Összevágtunk olyan jeleneteket, amiket elrontottak a srácok, de aztán melléjük tettünk olyanokat, amikor viszont ugyanazt hiba nélkül teljesítették. Belátták, hogy túl sokszor rontottak, de alapvetően jó dolgokat csináltak. Meg kellett értetnünk velük, hogy ők a jobb csapat, és a srácok ezt elhitték a második meccsre.
Beák Gábor: Ez a videózás nagyon fontos volt, hiszen nem csak a hibák oldaláról világította meg az első mérkőzést. Nem volt még tapasztalatunk, hogy hogyan kell egy ilyen téttel bíró sorozatot lejátszani. Látszott, hogy ez egy teljesen más történet, annak ellenére is, hogy azért jóval erősebb csapat voltunk az MTK-nál. Ilyen szituációkban, stresszhelyzetben azonban még jártunk. Tudtuk, hogy innentől kezdve nincs hibázási lehetőség, és változtatni kellett a játékunkon. Az első felvonásra is kitaláltunk sok újdonságot, ami összességében jól működött, de hiányzott az átütő erő. Itt adott volt a helyzet: a második és a harmadik mérkőzést úgy kellett lehozni, hogy ne két-három pont különbség legyen a csapatok között, ami egy rossz döntéssel vagy egy-két ki- vagy beszédülő dobással megfordulhat. A játékosok felfogták, hogy csak erre a két meccsre koncentráljanak, mindent kizártunk a csapat életéből, és ezek jól sültek el.
Az osztályozós párharc után már valódi tét nélkül játszhattunk a Nagykőrös és a PVSK ellen. Ezekből a mérkőzésekből mit tudtunk, mit lehetett profitálni?
Beák Gábor: Építhettük egy kicsit a jövő évi csapatot. Ezeken a találkozókon már tudtuk, hogy Keca, a csapatkapitányunk jövőre máshol folytatja, így neki már kevesebb lehetőséget adtunk. Azokat viszont, akik később is itt lesznek velünk, többet játszattuk. Így kapott komoly játékidőt például Rozs Máté, aki ősztől egészen más szerepet fog kapni nálunk. Nyilván mi sem egy évre építünk, a stratégiánk is hosszú távú. Már most dolgozni kell Keca pótlásán. Várhatóan nemcsak az ő, hanem Karosi Geri pótlását is meg kell oldanunk, aki elképzelhető, hogy lehetőséget kap az A-csoportban, amire mi nagyon büszkék lennénk. Mindig számolunk azzal, hogy egy-két idősebb játékos kiesik és máshová igazol, ezért fontos, hogy a helyükre jöjjenek fel a fiatalok. Ha olyan játékosokat tudunk kinevelni, akik meghatározó szerepet töltenek be, akkor sokkal könnyebb lesz a csapatépítés és még könnyebb lesz újabb fiatalokat felépíteni. Ez a mi szisztémánk, ez a mi hitvallásunk.
Ha már a fiatalokról beszélünk, mit vártok a hétvégi Morgen Ferdinánd Emlékbajnokságtól?
Nagy Bálint: Nem kezdtük el túl sokan a szezont, de ahogy jöttek a győzelmek, szépen megnyílt az esély a döntőbe jutásra. Túlzás lenne kijelenteni, hogy már szeptemberben számítani lehetett erre, de az NKA Pécs elleni idegenbeli győzelem megerősített minket benne, hogy ezt a bajnokságot is 100 százalékkal pörgessük végig. December környékéig egy évig veretlenek voltunk – ez óriási dolog, hiszen azért nem gyenge a mezőny. A végén már az is a szemünk előtt volt, hogy elérjük a százas átlagot a dobott pontok terén. A csapatot a tavalyi döntő elmaradása is hajtotta. Mindannyian elvett fináléként élték meg, emiatt óriási dacot láttam rajtuk, hogy egy évvel később is szeretnék megmutatni. Azt gondolom, hogy a B-csoportos csapatok nagyon rég nem voltak ennyire közel az A-csoportosokhoz. Ez az élvonalbeli fiatalszabálynak is köszönhető, hiszen a felnőtt mezőnyben pályára lépők nem, vagy csak limitált időkerettel játszottak vissza. Kérdés, hogy az A-csoportos csapatok előveszik-e most ezeket a játékosokat. Nyilván nem biztos, hogy jó megbontani a csapatot, de a klubnál annak sem örülnének, ha itt szedne össze valaki egy komolyabb sérülést. Nyilván szeretnénk továbbjutni a csoportból, ehhez pedig legalább egy A-csoportos ellenfelünket le kell győzni. A legjobb négy között már bármi előfordulhat.
Beák Gábor: Óriási dolog és nagyon jó érzés, hogy az utánpótlás krémjéhez tartozunk. Bálint az egész évben nemcsak szakmailag, hanem mentálisan is sarkallta a játékosokat a fejlődésre, a fiúk pedig felnőttek ehhez a feladathoz. Nyilván voltak elemek, amiket meg kellett csinálniuk, és azt látom, hogy fizikálisan is léptek felfelé egy szintet. A lehetőség és az eredmények is összerántották a csapatot, és kicsit azt érzem, hogy pont ellentétes utat jártak be a fiatalok a felnőtt csapathoz képest. Mindenki elfogadja a szerepét, a játékosok remekül kiegészítik egymást.
A fiatal játékosok több sorozatban is szerepet kaptak. Hogy bírták a sorozatterhelést?
Nagy Bálint: Sok csapat a felnőtt meccs előtt, a mezőny másik része pedig után játssza le az U20-as mérkőzését. Úgy láttuk, hogy ha valaki az U20-as mérkőzésen kiemelkedőt nyújt, akkor képes lehet komoly hatást kifejteni a felnőtt mérkőzésre is. Ráadásul nálunk nincsen semmilyen perclimit sem, így a szoros U20-as meccseken a kulcsembereket akár 40 percig is játszathattam. Szerencsére vannak olyan edzettségi és mentális állapotban a játékosok, hogy ezt elbírják. Egyszer sem volt ebből probléma. Ráadásul a TF-Budapest SE az NBII-es bajnokságban is nagyjából ezzel a kerettel szerepel, úgyhogy 100 körüli mérkőzést is játszhattak a fiataljaink év közben. Ez teljesen tudatos részünkről.
Milyen lesz a 2021/22-es TF-Budapest?
Beák Gábor: Az alapokat, az értékeinket természetesen szeretnénk megtartani. Tavaly elindítottunk egy folyamatot, ezt visszük tovább. Remélhetőleg tovább tudunk építkezni. Bár a felnőttekkel nem értük el a rájátszást, az U20-as és a Hepp Kupa döntőbe jutás azért visszacsatolta a befektetett munkát. Remélhetőleg jövőre azért a Piros csoportos play-off is összejön.